A heti egy kiadós túrát most sem hagytuk ki. Körmendi Béla barátommal 20 kilométert terveztünk. A Turul-madártól indultunk. Szokásunk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal. Ott vannak zsebeinkben a nejlontáskák, a gombának. Most aztán bajban voltunk, kicsinek bizonyultak a szatyrok. Hét és fél kilós óriás pöfeteget leltünk a túra közben. (képünkön balra Körmendi Béla) /2009.07.11.)
.jpg)
Körmendi Béla aszkéta. Óriási a munkabíró képessége. Nála a gyaloglás olykor átmegy futásba. Nehéz követni. Jólesett a túra, rengeteg emberrel találkoztunk. Sétálgattak, gombázgattak. Alaposan meglepődtünk. Az új sláger, a Nordic Walking (magyarul: északi gyaloglás) képviselői is megjelentek. Ez a gereincbántalmakat javító, gerincbetegségeket megelőző, a helyes testtartást elősegítő gyaloglás ma már világőrület hazánkban is egyre népszerűbb. Annyi a lényege, hogy két erre a célra kialakított két bottal kell megtenni mintegy húsz kilométeres távot. A Nordic Walking bizonyítottan kiemelkedő élettani hatásokkal is bír.
Visszatérve felejthetetlen túránkra, félidőben, vagyis már 10 kilométer gyaloglásnál tartottunk, amikor Béla a tőlünk ötven méterre fekvő hófehér „monstrumra” mutatott. Nézd, ott egy pöfeteg. Nem gondolta komolyan. Lemondóan legyintett. Ilyekor még nincs ilyen nagy gomba. Azért nézzük meg, válaszoltam, mert ekkora köveket még nem láttam az erdőben.
Odabandukoltunk, és a meglepetéstől nem jutottunk szóhoz. A gyönyörű, hét és fél kilós pöfeteg mintha vigyorgott volna. Itt vagyok, vigyetek…! Szinte kínálta magát… Fele úton voltunk, cipeltük a gyönyörű példányt, olykor húsz kilónak tűnt a súlya. És akkor még meg is kellett állnunk, mert a vidéken ritka „vargányatengerre” leltünk. Szedtünk fejenként vagy öt kilót. És ami ilyenkor szinte kuriózumnak számít: laskagombát is találtunk!
A szokásosnál jobban elfáradtunk. Mire hazaértünk, csak annyit mondtunk: ez aztán remek túra volt. A szomszédok is csodájára jártak hatalmas gombánknak. Körmendi Béla nosztalgiázott. Talált ő már ennél nagyobb példányt is (10 kiló körülit), ám az már belül megsárgult, ehetetlen volt. A mostaninak viszont hófehér a belseje. Az asszonyok már neki is láttak a tervezésnek. A pompás illatú pöfeteget a fotók elkészülte után sebtiben fel is szeletelték, hat családnak jutott belőle rántott pöfetegnek való.
Péntek Sándor
Balról: Terike, Marika és Andika tervezik a pöfeget felszeletelését
