Rajt és cél: Ácsteszér, Művelődési Ház Kossuth Lajos u. 45. (Polgármesteri Hivatal mellett)
Távok: 10, 15, 20, és 30 km
Rajtidők:
7.00-9.00 óráig: 30 km-re
7.00-11.00 óráig: 10, 15, 20 km-re
30 km: Ácsteszér – Bakonyszombathely – Bakonybánk – Réde – Ácsteszér
10-15 és 20 km: Ácsteszér – Csatka – Súr – Aka – Ácsteszér között.
Nevezési díj : minden távon 500 Ft
Kedvezmény : MTSZ Kártya- 20%
Célzárás : 17.00 óra
Díjazás: kitűző és kupa a 3 legnagyobb létszámú szervezet részére
A túra része az ÉDK-nak!
Információ :
Horváth Zoltán 30/93 94 017 E-mail: ivvtata@gmail.com
Borbély Ilona 20/42 78 605 ilona.borbely@freemail.hu
Az IVV a Nemzetközi Népsport Szövetség, melyet 1968-ban négy ország: Németország, Svájc, Luxemburg és Ausztria hozott létre. A cél az volt, hogy nemzetközi keretek között szervezzenek szabadidős sportprogramokat minden korosztály számára. A programok között négy sportág szerepelt: a természetjárás, a kerékpározás, az úszás és a sífutás.
Magyarországon az akkori Komárom-Esztergom megyei Természetbarát Szövetség 1994-ben kérte felvételét az IVV-be, melynek teljes jogú tagja lett 1995-ben.
Az IVV legnépszerűbb sportága a túrázás, melynek során az útvonal természeti és kulturális kincseivel is megismerkedhetnek a résztvevők.
A magyarországi IVV túrák egyik nevezetes indulási pontja Ácsteszér lett. A település rajt-cél pont is egyúttal. Méltán kapta falunk szülöttéről a Táncsics elnevezést a túra, hisz ő maga is nagy „gyalogutazó” volt. Követendő, ahogy Táncsics Mihály szerette és járta a természetet. Élete során hazáját és Európát is, ahol csak tehette, gyalogosan járta be. Kezdetben a belső ösztön, a későbbiekben a tudásvágy is sarkallta. Gyönyörűséget talált a tájak és az emberek megismerésében, tanulmányozásában. Azt vallotta, hogy inkább megnézi, amit lehet, minthogy száz helyről olvasson.
A megjárt nagy életút legcsodálatosabb őszi gyaloglásaként 78 évesen visszatért Komáromból Ácsteszérre, ahonnan egykor indult.
Napjainkban szeptember utolsó szombatján ugyanígy ide, Ácsteszérre térnek vissza a nemzetközi Táncsics-túra választott útvonalán túrázók.
Merre járt, és milyen volt Táncsics, a „gyalogutazó”? Első útjára 1825-ben nyitrai diákként indult a nyári szünidőben: Pozsony, Bécs, Kismarton, Sopron, Kőszeg, Körmend, Varasd, Zágráb, Károlyváros, Fiume; visszafelé: Eszék, Szekszárd, Paks. Nem csoda, hogy mire Pestre ért, csizmája teljesen elrongyolódott, hisz mint visszaemlékszik írásában: „soha kocsira nem kaptam”. (Életpályám) Öccse vett neki egy pár csizmát. Sietnie kellett Pestről, hogy gyalog Nyitrára érjen, mire kezdődik az iskola.
Alig várta 1828-ban, hogy elérkezzen a szünidő. Második utazása során Veszprém megyét barangolta be. Alföld és Erdély. 1830-ban ide is a szünidő kezdetén indult. Nagy érdeklődéssel gyűjtötte az úti tapasztalatait. Mely tájak nyújtottak neki páratlan élményeket? Merre vezetett útja?
Az élményei nélkül felsorolni is csak hosszasan lehet állomásait. „Kolozsvárról Tordán, Egerbegyen (Aranyosszék), Marosvásárhelyen, Udvarhelyen, Csikszeredán, Kézdi-vásárhelyen, Sepsiszentgyörgyen, Brassón át.” (Táncsics Mihály: Életpályám) Hazaút: Brassó, Kőhalom, Fogaras, Nagyszeben, Déva, Lugos, Nagyszentmiklós, Szeged, Kecskemét, Pest. 846-ban a következő gondolatokkal indult külföldre: „Más irodalmi halandó szégyenlette volna maga vinni utazótáskáját: én magam cipeltem, mert már itt Pest palotái közt akartam ujra izlelni a gyalogutazás édes örömeit, 16 év után; azért készültem fel oly könnyedén, akár gőzhajóval, akár vasutról bármikor, bármelyik kedvező helyen lemaradhassak, s drága fuvaros nélkül az apostolok lován haladhassak előre, célom felé.”(Táncsics Mihály: Életpályám) Ezek a következők voltak: Lipcse, Hamburg, Bréma.
Németalföldi utazásakor ismét hátára vette bőröndjét, és gyalog haladt. Az országútról hol jobbra, hol balra tért le, hogy gyönyörködjön és tanulmányozhassa, mennyire értik ott az emberek a hasznosat a széppel összekötni. Talán ezért is figyelt fel arra későn, mennyire feltörte a csizma a lábát. Annyira, hogy az orvos le akarta vágni üszkösödés miatt. Szerencsére erre nem került sor, Táncsics nem engedte. Mint visszaemlékezik:„ugyan volt a szegény lábra szükségem” (Életpályám). Ugyanis ezután következett még számára Párizs, London, Stuttgart, Tübingen.
Gyalog tette meg hazaútját Salzburgtól Linzig. Azonban olyan erős honvágyat érzett, hogy a Linz és Bécs közti távolságnak a közepe táján egy ócska hajóra ült. „Október végén valánk. Gyönyörü idő volt, mikor a hazai földre léptem; és ha bármily zivatar, förgeteg közt történt volna is, nekem a perc feledhetetlenül emlékezetes marad vala. Ki nem fejezhető édes érzés tölté keblemet.” (Táncsics Mihály: Életpályám) Táncsics tehát őszre ismét hazatért.
Élete őszén (1877-ben), 78 éves korában ugyancsak október végén indult gyalogosan útnak Komáromból ez a kortársak által fizikai szívósságáért is csodált ember. Arra vágyott, hogy még egyszer láthassa születésének gyönyörű vidékét, a Bakonyalját, és visszatérjen oda, honnan indult: Ácsteszérre.
Nem győzünk rácsodálkozni, hogy Táncsics Mihály milyen nagy utat járt be életre szóló úti élményeket, tapasztalatokat szerezve. Az ő szép úti élményei egy részével gazdagodhatnak napjainkban azok is, akik évről évre az IVV túra Táncsics-túra napját választják, és a Bakonyban „gyalogutaznak”.
Borbély Ilona
