Egy héttel a Villach-ban megrendezett light-contact, low-kick és K-1 világbajnokság után a szakemberek higgadtabban elemezhetik a VB történéseit, tanulságait és a Magyar Kick-box Szakszövetség előtt álló feladatokat. Zrínyi Miklós mesteredző, szövetségi kapitány, a light-contact válogatott szakvezetője. (2009.11.15.)
- Mi volt a VB előtt a szakmai célkitűzés és hogyan valósult meg?- A VB előtt 6-7 érmet vártam. Mindent megtettünk azért, hogy jó formában menjünk Villach-ba, s azt hiszem, ezzel nem is volt probléma. A várakozásoknak megfelelően szerepeltünk az érmek tekintetében, a három aranyérem pedig szinte ideálisnak mondható, öt döntőből hármat megnyertünk.
- Az eredmény mennyire arányos az elvégzett munkával?
- Azok hozták az érmeket, akiktől vártam, bár néhányan még számításba jöttek. Vagy az ellenfelük bizonyult jobbnak, vagy például, mint Hirsch Viktor, pszichésen fáradt el, leblokkolt, elvesztette előnyét és a mérkőzést. Hiába rutinos versenyző, de elsősorban semi-contactos, pedig a legjobban pörgött a táborban. Egyedül Dzevad mérkőzését lehet bírói tévedés rovására írni.
- Szakmailag milyen újat hozott a világbajnokság?
- Nagyon sok újdonságot hozott. Alkalmazkodunk a pontozógéphez és beszerzünk ilyet, vagy ki kell találnunk egy új rendszert a bíráskodásban, például a számlálók, (klikkerek) tovább számlálását. Ez az új rendszer elviszi a light-contactot a semi-contact irányába, és ha a bírók nem következetesek, ha hagyják a különböző apró szabálytalanságokat, akkor ez elveszi bizonyos mértékig a light-conatct igazi szépségét. Sok függ a mérkőzésvezető személyétől is. A pontozó bírák most sokkal könnyebben megadják az egyes technikákat, mint a sorozásokat, a belharc technikákat pedig szinte nem is pontozzák! Ehhez az új követelményhez az oroszok sem tudtak úgy alkalmazkodni, ahogyan elgondolták. Bár az általunk és az oroszok által követett stílus összesen 7 aranyat hozott, tehát még eredményes, de lépnünk kell. Meg kell próbálnunk azt, amit jól tudunk. A sok lábmunkát, hiszen volt, amikor inkább a kéz dominált, de most az győzött, akinek jó volt a rúgótechnikája. Törekednünk kell a tiszta technikákra, a megelőző egyenes ütésekre, és rúgásokra. Többen már ügyesen alkalmazzák az ugró ütéseket is. Le kell majd ülnünk azokkal az edzőkkel, akik adnak versenyzőt a válogatottba. Az ellenfelek is egyre jobbak, egyre több országnak javult a feltételrendszere, és ez az eredményességben is meglátszik. Így is másodikak lettünk az oroszok mögött.
A ringesek csapatát ezen a világbajnokságon Rehák György vezette:
-Hogyan valósultak meg a VB előtt kitűzött célok?
- Szerettem volna néhány versenyzővel felzárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz, akik a tavalyi, portugáliai Európa Bajnokságon is bizonyítottak már, s beépíteni néhány fiatal versenyzőt a válogatottba, nyerjenek mérkőzést, tapasztalják ki a mezőnyt.
Akikkel régebb óta dolgoztam, nagyjából hozták az elvárt eredményt. Bodacz Patrik a fiatalok közé tartozik, s a rutinosabb Brunner Tihamérból is igyekeztem kihozni az érmet. Busai Gergely sokat fejlődött, javítottuk a lábmunkáját, beépítette azokat az elemeket, amelyeket az edzőtáborban gyakoroltunk. A low-kickesekben is ott volt a becsvágy, meneteket már nyertek, de mérkőzést még nem.
- Az, hogy a low-kick válogatottal is Te foglalkoztál, azért egy kényszerű helyzetből adódott…
- Azt hiszem, továbbra is jó és hasznos velük együtt edzőtáborozni, de nagyon hiányzott az a szakmai segítség, amit Szabó Sanyi tudna adni nekik. Céltudatosan dolgoztak a táborban, nagyon akartak, tudtam dolgozni velük. Kiss Gabi szerintem a Full-contact VB-n megállná a helyét mostani formájában, hiszen sorsolás függő volt csak a szereplése. Az edzőtáborban a két gárda, a K-1 és a low-kick kiegészítette egymást, de természetesen mindkettő más, ezért is lenne jó, ha itt lenne Szabó Sándor.
A világbajnokság tapasztalatairól annyit, hogy az elektromos pontozásos rendszer nagy mértékben átalakítja a taktikát is. Az első menetet erősen hozni kell, ezt tartani kell a második menetben, s az utolsó, a harmadik menet utolsó egy percét pedig nagyon meg kell húzni. Itt csak fél, inkább negyed meneteket lehet pihenni, mert hamar behozzák az előnyt, s az utolsó másodpercben is megfordulhat az eredmény.
- Miben látod a továbblépés útját?
- A fiataloknak minél többet kellene külföldi ellenfelekkel mérkőzniük, edzőtáborozniuk. Vannak olyan versenyzőink, akiknek itt Magyarországon már nem igazán találni ellenfelet, külföldön viszont nagyon sok van. Ez már egy következő lépcső, aminek nem csak személyi, hanem anyagi feltételei is vannak, teljes embert kíván a versenyzőktől, szakvezetőktől, edzőktől.
A világbajnokság bírói karának rangidős magyar bírója, Szabó Gábor így értékelte a VB-t: Elsősorban low-kick-ben és K-1-ben bíráskodtam, mint ringfőnök, erről vannak tapasztalataim. Ott kirívó változás nem történt, ha csak az nem, hogy hasonlóan light-contact-ban, most már a ringben is alkalmazták a pontozógépet, a pontokat továbbvitték, s hiába vezetett valaki az első két menetben, ha a harmadik menetre „elfogyott” és behozták az előnyét. Voltak versenyzők, akik erre nem készültek. A bírák megfeleltek a követelményeknek. Light-contact-ban többször továbbengedték a sérülést okozó versenyzőt, ami a szabálykönyv egy furcsa értelmezését jelenti, ezt nem is értettük.
- Mennyire állták meg a helyüket a magyar bírók?
- Szerintem megfelelően dolgoztunk, hiszen minden magyar bíró bíráskodhatott világbajnoki döntőn és ez szerintem ennek a jele.
Természetesen Dr. Leyrer Richárdnak, a magyar szövetség elnökének, a WAKO nemzetközi szövetség alelnökének véleményére is kíváncsiak voltunk:
Két fontos világversenyen vagyunk túl az ez évi legfontosabb három verseny közül. Hogyan értékelné eddig a magyar kick-box teljesítményét?
- Erőn fölülinek érzem, és nagyon örülök annak, hogy a nehéz körülmények ellenére is hozta az eredményt a válogatott. A magyar kick-box még most is az élmezőnybe tartozik, és remélem, hogy a novemberi olaszországi semi- és full-contact világbajnokságon is ott tudunk maradni a kick-box élvonalában. Furcsa ellentmondás tapasztalható: A kick-box tör előre az olimpiai elismerés felé. 2010. augusztus végén, szeptember elején a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és az AGFIS először rendez egy „Martial Arts World Games-t”, küzdősport világjátékokat, amelyen négy olimpiai sportág, az ökölvívás, a birkózás, a judo és a taekwon-do, és kilenc nem olimpiai küzdősport együttesen szerepel. Egyre jobban elismerik ebben a családban a kick-boxot, s ugyanakkor a rossz gazdasági körülmények miatt itthon egyre kevesebb támogatást kapunk. Így tartani az eredményt egyre nagyobb produkciónak tűnik. A fiatalok kerülnek előtérbe, mint például a felnőtteknél Szabó Laci, Wágner Vivi, akik olyan karriert fognak befutni, mint Debreczeni Dezső, Dancsó „Kicsi” és a többiek.
- Hol a helyünk a WAKO-ban?
- Két részre osztanám, a tatamira és a ringre. Nehéz, kemény, megújuló, innovatív keretben, amiben most a pontfightingosok vannak előtérben, de remélhetőleg a Zrínyi Miki is „megrázza magát” és újabb ötletekkel áll elő light-contactban; így tudjuk tartani azt, hogy összesítve a tatamin az 1-4 helyre jók vagyunk. Tíz éve szisztematikus munkával, amikor elkezdtük az utánpótlást tanítani, levinni a korhatárokat, közelebb hozni a gyerekeket a kick-box-hoz szentségtörő módnak számított, és most ennek eredményeként ott vagyunk a Világ élvonalában.
- A ringben viszont nem vagyunk ott, és ha Rehák Gyuriékkal nem kötöttünk volna együttműködést, akkor a leszakadó ágba tartoztunk volna. Kevés a „piacképes” versenyzőnk a ringesek között, aki sikeresen mérkőznek nemzetközi szinten. K-1 szabályrendszerben kiváló gálákat hoznak ide, de azt látjuk, hogy magyar versenyző általában csak akkor nyer, ha magyarral küzd meg. Örülök, hogy Rehák György több olyan versenyzőt hozott ide, akikben van fantázia. Busai Gergely ezüstérme rettenetesen nehéz körülmények között született meg, komolyan, nemzetközi elismerést szerezve állt helyt a világbajnokságon. Sok-sok ilyen kellene még, tágabbra kell nyissuk a kapukat, meg kell tegyünk mindent, hogy az edzőink tudása fejlődjön. Januárban egy hetes edzőtáborra ide szeretnénk hozni a belorusz válogatottat, edzőit és élversenyzőit, hogy tanuljanak érdeklődő edzőink.
- A WAKO milyen feladatot tűzött ki magának 2010-re?
- A WAKO nagy lépésekkel halad előre, 117 tagországunk van, a 116. Nepál volt, a 117. pedig Dél-Korea! Pár éve lettünk az AGFIS tagjai, előtte 13 évig még napirendre sem került a felvételünk, mert Dr. Un Jong Kim, volt koreai sportminiszter, WTF taekwon-do és az AGFIS elnöke távol tartott bennünket konkurenciaként a szervezettől. Most éppen Kim úr lobbyzott azért a WAKO elnökénél, Dr. Ennio Falsoni-nál, hogy Dél-Korea tagja legyen a WAKO-nak, s így a kick-box az Ázsiai Terem Játékokon felkerüljön a programra. Óriási változás!
- Fő célkitűzésünk a területi, kontinentális olimpiai bizottságok játékaira való felkerülés, ez Afrikában és Ázsiában már sikerült, itt a programban maradás a fő feladat, s fő cél Peking, a Harcművészeti Világjátékok. Ezek az utak vezetnek el a következő lépcsőhöz, a célhoz, a nemzetközi olimpiai elismeréshez, erősítve a WAKO-t.
