Ma már a Tatai HódySport Egyesület a város egyik legnagyobb civil szervezete. Mintegy 150 tagja van, és itt nem csak a versenysport képviselői sportolnak. A HódySport Egyesületnek az is tagja lehet, aki kedvtelésből szeretne kajakozni, kenuzni. (2009.08.18.)
Tatai HódySport Egyesület Csónakháza az Öreg-tó partján ma is szép látvány. Ki hinné, hogy a néhány éve felújított létesítmény, amely tanmedence és kondícionáló teremmel is el van látva ma már kicsinek bizonyul. Ez pedig a töretlen fejődést mutatja, ami az állandó létszámemelkedésben mutatkozik meg.
- Sokáig nem várhatunk, mert valóban kinőttük a Csónakházat – mondta az ötvenéves Császár Attila (Csaszi), a létesítmény vezetője. – 53 versenyengedéllyel rendelkező kajak-kenusunk van, száz gyerekkel is foglalkozunk (Császár Attilán kívül Czina László és Kun Tamás – a szerk.), és mellette még két szakosztállyal is bővült az egyesületünk. A teniszezőkkel, akiknek Szécsényi Gábor a vezetője és a szabadidős futókkal, akiket Lázár Ottó, a Tatai Edzőtábor igazgatója irányít. Pályázni fogunk és munkához látunk, új és nagyobb kajakházat építünk.
- Néhány hónapja még ott volt az egyesület neve előtt a THAC szó. Ma már hiányzik, csak nem szakítás történt?
- Tavaly december 2-án külön váltunk a THAC-tól, és el kell mondanom, hogy jól döntöttünk. Azóta több a támogatónk, és megmaradt a fő szponzorunk is, Hódy Kálmán budapesti hajóépítő, aki már hat éve támogatja kajak-kenusainkat. Nem kevéssel, hiszen például csak egy K-1-es hajó ára 200-tól hétszázezer forintba kerül. Büszkén mondhatom, hogy kiváló hajóparkkal rendelkezünk Hódy Kálmánnak köszönhetően. Ugyanakkor a tatai önkormányzat évente kétmillió forinttal támogat bennünket, és a tulajdonukban lévő Csónakházat is használhatjuk. Velük, segítségükkel biztosított a jövőnk.
- Ön kiváló versenyző volt, kajak négyesben világbajnoki bronzérmes, több pontszerző helyezése is volt, összesen öt felnőtt vb-n vehetett részt. És ami óriási dolog: nagyszerű sikereit tatai színekben érte el.
– Rég volt, szép volt. 1966-ban a prágai Ifjúsági Barátságversenyen nagyon kijött a lépés. Olyannyira, hogy ifiként behívtak a felnőtt válogatott keretbe. 20 évig versenyeztem, ebből tíz esztendőt voltam válogatott. Mindig csábítottak Tatáról, de én nem mentem. Ez az én városom, ez az én igazi otthonom. 1987-ben befejeztem pályafutásomat, aztán Tatán edzősködtem. Egy időre elkerültem a fővárosba, a Népstadion pályamestere voltam. A szívem azonban hazahúzott, és visszajöttem. 2001-től vagyok a Csónakház vezetője, és az egyesület vezetőedzője. Sok tehetséget nevetünk kollégáimmal, itt van például az ifiválogatott Horváth Bence, a serdülőválogatott oszlopos tagjai: Kun Gábor és Gacsal Ákos. Róluk még sokat fognak hallani. De még vannak őstehetségeink. A 2008-as londoni olimpia után már ötkarikás sportolók lehetnek belőlük.
Péntek Sándor
