Esztergomban született 1951. március 27-én. A helyi MIM Vasasban nevelkedett, végigjárta a szamárlétra minden fokát a serdülőtől a felnőtt csapatig. A legtehetségesebb ifikapusok egyike volt akinek a szakemberek kifejezetten nagy jövőt jósoltak. 1969 januárjában igazolta le a Tatabányai Bányász.
Több mint két évet kellett várnia az élvonalban való bemutatkozásra. 1971. november 7-én jött el a nagy nap amikor a Diósgyőr elleni győztes mérkőzésen csereként lépett pályára. Rendkívül jó fizikummal megáldott, bravúrokra képes kapuvédő volt. A magas beadásoknál mindig jó ütemben avatkozott közbe. Vakmerő volt, sokszor túlzottan is. Ez miatt gyakran gátolták különböző sérülések és pont akkor amikor a legjobb formájában védett. Mire felépült újra a sor végére kellett állnia. Sokszor három korosztály mögött koptatta a kispadot. Tatabányai évei alatt mindössze 155 bajnoki mérkőzésen jutott szóhoz ami persze nem a képességein múlt, sokkal inkább a körülményeken. A szorgalmas, kitartó hálóőrök közé tartozott. Amikor Gelei lett a bányászok mestere nemcsak a kapu előtti mentési manőverekre tanította meg de arra is, hogy az akarat, az emberi tartás cseppet sem kisebb jelentőségű egy kapus repertoárjában.
A válogatott kapus visszavonulása után Rothermel lett a vetélytársa, később leigazolták Brünyit majd jött Kiss Imre és ott volt még Dombai is. Sohasem tudott egyeduralkodó lenni a kapu őrzésében.
Tatabányai dicsőséglistáján a bajnoki és nemzetközi kupasikerek mellett többek között két KK győzelem, az év legjobb kapusa cím és egy bajnoki ezüstérem is szerepel.
1981 nyarától a Vasas, 1982-től két évig a Nyíregyháza hálóját védte. 1984 és 1990 között a Dorogi Bányásznál aratta sikereit. Aktív pályafutásának utolsó két évét a Sárisápi Bányásznál töltötte, innen vonult vissza 1992-ben. Visszatért Dorogra ahol a bányászcsapat kapusedzője, főgondnoka és pályakarbantartója volt egészen 2010-es nyugdíjba vonulásáig.
Csepecz János a Dorog örökös tagja.
