– A TSC-nek a jelenlegiek közül én vagyok talán a legrégebben tagja. 1962-ben léptem először birkózóterembe, 10 éves kissrácként. Az utánpótlás eredményeim egészen jók voltak, több alkalommal nyertem serdülő, ifjúsági, junior magyar bajnoki érmet. Még a felnőtt mezőnyben is az első hat között jegyeztek. A katonaság alatt Fehérváron, a Szondi SE-ben birkóztam, majd utána visszakerültem Tatabányára. Itt próbálkoztunk több éven keresztül egy viszonylag jó NB II-es csapattal az NB I-be feljutni, de apró dolgok miatt két vagy három alkalommal sem sikerült. 1976-ban a bányavezetés úgy döntött, hogy a felnőtt csapatot szélnek ereszti, és az utánpótlással megbíztak engem, és Géth Edét. Elkezdtünk tehát a semmiből, jóformán a nulláról foglalkozni a gyerekekkel.
– Viszonylag hamar, 3-4 év után elkezdtek jönni az eredmények. 1981-ben Simon László hatodik lett az IBV-n, Henger István pedig már második. Volt olyan is, hogy a 10 súlycsoportból a serdülőben 4 magyar versenyt nyertünk, ez óriási dolog a százegynéhány egyesület között. 1985 volt a nagy áttörés éve, hiszen akkor jelent meg Takács János, aki olyan bravúrt vitt véghez, hogy a bolognai ifjúsági EB-n mind kötött-, mind szabadfogásban Európa bajnok lett. Ez azóta sem sikerült senkinek.
– 1989 januártól lettem vezetőedző, 90-ben már nyolc válogatott birkózónk volt különböző korosztályokban. Mindenféleképpen meg kell említeni Szabó Róbertet, Bayer Sándort, Fónai Zoltánt, Békefi Sándort, és regnáló elnökünket, Sámuel Botondot is, aki szintén az én kezem alatt kezdett el birkózni.
– Amikor a bánya támogatása megszűnt 92-93 körül, nagyon lehetetlen körülmények közé került az egyesület, a megszűnés réme is fenyegetett. Akkor elszerződtem Svájcba, és jó néhány évig ott dolgoztam edzőként. 1998-ban jöttem vissza, és megint újrakezdtem a munkát, sokadszorra. Ekkor huszonnyolcadikak voltunk a magyar rangsorban, onnan ismét bekerültünk pár év után az első tízbe. Most is ott vagyunk, kilencedikek, a 130 szakosztály rangsorában. Megint jött egy friss generáció, Koller András az ifi EB-n második lett. Minden évben volt válogatottunk, most is, hiszen Réczi Bianka EB ötödik és VB hetedik lett, Balogh László is jó néhány világversenyre kijutott, és ne feledkezzünk meg Árvai Márkról sem.
– Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a diákolimpiai bajnok akár junior, akár ifi korosztályban már a válogatott küszöbén kopogtat. A sportágfejlesztési támogatásnak köszönhetően a feltételek nagyon-nagyon megjavultak. Két további klubot alapítottunk Szárligeten és Tatán. Most már mindkettő önállóan működik, de a szakemberanyagot mi adjuk hozzá. Régiós központ lettünk, ami azt jelenti, hogy kéthetente az idetartozó egyesületeknek van egy közös edzése itt a birkózóteremben. Széles kapcsolatokkal rendelkezünk, hiszen Komarnoból, Komáromból, Gútáról is járnak át edzésre hozzánk, ez egy 40-50 kilométeres körzet.
– A közelmúltra visszatekintve azt mondtuk, hogy álmodjunk egy nagyot. Pályáztunk, és sikerrel jártunk, hogy a 2019-es junior VB itt legyen Tatabányán, az addig felépülő, szuper új sportcsarnokban. Ez már biztos, a Nemzetközi Birkózó Szövetség honlapján is olvasható. Nekem ez nagyon melengeti a lelkemet, de nagy valószínűség szerint a 2019-es VB-n már csak akkor leszek ott, ha meghívnak, ugyanis hamarosan szeretném befejezni az edzői pályafutásomat.
– A kiemelt 16 sportágat érintő fejlesztési támogatásnak köszönhetően nagyon nagymértékben rendeződött a helyzetünk. Tavaly például 62 versenyen vettünk részt. Minden olyan eseményre, amire el akarunk menni, elmegyünk. Normálisan fel tudtuk öltöztetni a szakosztályt, egységes melegítőnk van. Vannak szponzoraink is, mely közül kiemelkedik az AGC Glass Hungary Kft., mely már akkor is velünk volt, amikor nem volt ilyen rózsás a helyzet, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Köszönet Tatabánya városnak is, hisz a létesítményeket tudjuk használni, és onnan is kapunk támogatást.
Forrás: http://www.regioregia.hu/index.php?hir_id=7103
