"Kicsi falu akarata, győzzön már a Dág csapata!" feliratú zászlóval fogadták kedvenceiket a dági szurkolók, akik ezúttal is szép számmal, több, mint százan kísérték el kedvenceiket a Magyar Kupa bronzmérkőzésére az impozáns érdi sportcsarnokba. Végül nem kellett csalódniuk, bár sokáig úgy tűnt, ezúttal a fővárosiak nyekába akasztják majd az érmeket. Az első szettet jól kezdte a Dág, Szauter Ferenc csapata 4-1-es vezetéssel nyitott.
Ezután a MAFC percei következtek, a budapestiek előbb egyenlítettek, az első technikai szünetre pedig már ők vonulhattak 8-7-es vezetéssel. A Dág borzasztó nyitásainak köszönhetően a MAFC végig tartani tudta két-három pontos előnyét. A Dág többször is felzárkózott egy pontra, de a továbbra is rosszul működő nyitójáték és a kulcsmozzanatokban elkövetett hibák miatt nem sikerült egyenlíteni, így az első szett végül a MAFC-é let. A második játszmát is a Dág kezdte jobban, a továbbra is kritikán aluli nyitások (a mérkőzés során összesen 18 szervát rontottak!) ellenére 9-5-re is vezettek.
19-15-nél úgy tűnt, hogy már zsebben a játszma, de egy komoly hullámvölgy után 21-20-ra már a MAFC vezetett. Szauterék azonban kimásztak a gödörből, fordítottak, és ha nehezen is, de megnyerték a második szettet. A harmadik játékrészben 8-8-ig fej-fej mellet haladtak a csapatok, ám ekkor kihasználva a bizonytalanul és továbbra is sok hibával játszó Dág megingásait zsinórban öt pontot szereztek a fővárosiak. A fogcsikorgatva küzdő, de továbbra is (legalábbis önmagához képest) gyengén játszó Dág innen még visszakapaszkodott, de egy pontnál ezúttal sem tudott közelebb kerülni és végül ezt a szettet is elbukta. A negyedik, immár sorsdöntőnek bizonyuló játszmában sem változott sokat a játék képe.
5-5-ig együtt haladtak a felek, de a jól fogadó MAFC ellépet 12-9-re. Nagy bajban volt ekkor a Dág, de zsinórban szerzett három ponttal sikerült egalizálnia. A három elvesztett pont azonban inkább az ellenfélnek tett jót, a jól játszó és magas fordulatszámon pörgő MAFC megint elhúzott, ezúttal 17-15-re. A formáját továbbra sem találó Dág ekkor már a szakadék szélén táncolt, a játék képe alapján nem sok jel utalt arra, hogy innen még van visszaút. A vereség szélén álló dágiak azonban összekapták magukat és drámai küzdelemben előbb egyenlítettek, majd pontosabbá váló játékuknak köszönhetően végül megnyerték a negyedik játszmát. Az ötödik szettre aztán mintha kicserélték volna a két csapatot. Az egyenlítéstől láthatóan óriási leki pluszt kapó dágiak az addig látottaknál fényévekkel jobban játszva, végig vezetve nyerték meg a döntő játszmát a láthatóan elfáradó rivális ellen. A negyedik szett végétől már felállva drukkoló dági szurkolók akarata tehát érvényesült: ha a vártnál gyengébb játékkal is, de győzött a kicsi falu csapata.
Szauter Ferenc: – Ennyi bosszantó hibával is sikerült nyernünk... Sokszor az volt az érzésem, hogy mi tartjuk életben a fővárosiak reményeit. Persze most már mindennél fontosabb, hogy mi győztünk.
Oszuska I. Zoltán, a dágiak csapatkapitánya: – Gyengén játszottunk, de végig hatalmas küzdelem zajlott a pályán. Az ötödik szettig nyitásban és a szervák fogadásában is felülmúlt bennünket jól játszó ellenfelünk. Úgy gondolom, a mi játékunknak ártott többet, hogy a bajnokságban mindkétszer magabiztosan legyőztük a MAFC-ot. A végét viszont mi bírtuk jobban erővel, ez döntött.
Jánossy Bálint: – A bajnoki eredmények alapján meggyőzőbb sikerre számítottunk. Így, hogy ennyire megdolgoztunk érte, talán még édesebb... A találkozó második felétől végre felébredtünk, és a rövidített játékban egyértelműen riválisunk fölébe kerekedtünk. (kemma.hu)
