Kaló Sándort választották meg az Év kézilabdázójának és kétszer lett a bajnokság gólkirálya. Balkezes átlövőként százötvenháromszor szerepelt a nemzeti együttesben. Ott volt az 1972-ben, Münchenben szerepelt magyar válogatottban is, ahol tizennégy gólt szerzett. Volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is.
Edzői pályája döntő részét Veszprémben töltötte, 1984-ben került Veszprémbe, miután Tatabányán más feltételekkel nevezték ki edzőnek, mint amiben megállapodtak. Éppen három évtizeden keresztül élt és dolgozott a bakonyalji városban, ahol az Építők az első két bajnoki címet az ő irányításával nyerték meg. Csapatával talán a legnagyobb részsikert a Barcelona ellen érte el, amikor Veszprémben tíz gól előnyük is lett. A visszavágón bírói támogatással végül kiegyenlített a Barca és az idegenben lőtt több gól a katalánok javára döntött.
Közben Kuvaitban is eltöltött négy esztendőt, egy-egy szezonra „kirándult” Várpalotára is, de mindig visszatért Veszprémbe.
Kaló Sándor magánéletét derékba törte családja tragédiája, az 1995-ben volt halálos autóbaleset, amelynek vétlen elszenvedője Gábor fia volt. A legutolsó időben pedig újabb bánat érte: talán legjobb barátja és egykori csapattára, Simó Lajos 2019 őszén volt, váratlan elvesztése.
Kaló Sándor búcsúztatásáról később döntenek.
