Egy-egy bajnoki férfi kézilabda meccs előtt, amikor átlépünk a tatabányai Földi Imre sportcsarnok földszinti nézőterének bejáratán nagyjából azonos kép fogad. Ennek az állandóságnak része szemben a zsűriasztal, mögötte egy joviális, szemüveges úr, Mózer Ferenc. Immár évtizedek óta. (2011. 07.24.)
Mózer Ferencet a kézilabdás társadalom megye-, sőt országszerte ismeri. Ez nem lehet véletlen, hiszen két emberöltő óta szolgálja imádott sportágát. Játékosként kezdte, de még napjainkban, majd' 70 évesen, is aktív NB-s versenybíró. A sportolók ma is, kora dacára Ferinek, „jobb esetben” Feri bá'-nak szólítják, és természetesen mindenki tegezi...
Nos, Feri bá'-t a közelmúltban a megyei kézilabda szövetség tiszteletbeli elnökévé választották. Vele beszélgettünk a kezdetekről, a játékos pályafutásról, aztán arról, hogy a rablóból (játékosból), miként lett pandúr (játékvezető)...?
– Ötvenegy éve tevékenykedem a kézilabdázásban – mondta a tiszteletbeli elnök. – A sportpályafutásomat ötvenötben, Kecskéden kezdtem. Akkor még nagypályás volt a kézilabda. Aztán öt évvel később megszerveztük a kispályás megyei bajnokságot. Én már tizennyolc évesen a kecskédi csapat játékos-edzőjeként „működtem”.
– Milyen mentalitású játékos volt?
– Az irányító-átlövő poszton, ahol játszottam, csak fegyelmezett emberek állják meg a helyüket. Ilyen voltam én is, és sportszerű. Ez is fontos.
– Amikor belevágott a kézilabdázásba, gondolta-e, hogy egész eddigi életét végig kíséri ez a kötődés?
– Soha nem hittem volna, de valahogy annyira megszerettem a sporttal, a kézilabdával összefüggő nyüzsgést, hogy ez ma is kitart. Profi játékos ugyan soha nem lettem, ám azt hiszem ez nem a tehetségen, hanem az akkori körülményeken múlott. Az idő múlásával folyamatosan, szinte észrevétlenül „csúsztam át” a játékos státuszból a sportvezetői, bíró, ellenőri állapotba. Úgy érzem ettől lett igazán teljes az életem, hogy egy pillanatra sem szakadtam el a „kézitől”.
– Miként került a szövetség közelébe?
– Mivel nem okozott nyűgöt, gondot egyetlen feladat megoldása sem, gyorsan felismerték szervezői képességeimet. Talán, a rátermettségemet is. Ma is azt vallom, a problémákat meg kell oldani...! Nem tagadom, volt benne úgynevezett belső hajtóerő, ambíció is a szövetségi munkához. Megkönnyítette a dolgomat, hogy a csapatokat, a játékosokat, az edzőket és a sportvezetőket is jól ismertem.
– Hogyan lett rablóból, pandúr?
– Már huszonöt évesen vizsgát tettem. Hetvenhatban már az NB II-es keret tagjaként működtem, és aztán – tizenhét éven át, megszakítás nélkül – az élvonalbeli húszas játékvezetői keret tagja voltam. Egészen kilencvenhatig. Ez nem semmi, hiszen még idősödve is sikerült mindig teljesíteni a bírókkal szemben támasztott elvárásokat, normákat.
– Jó bírónak tartották?
– Azt hiszem, ha harapósabb lettem volna, még előbbre jutok. De éppen a játékos múltamból adódóan, inkább humánusnak, mint szigorúnak titulálnám játékvezetői ténykedésemet. Az erényeim közül viszont kiemelhető, hogy egyenletes teljesítmény nyújtottam meccsről-meccsre, és soha nem voltak balhék a találkozóinkon. Úgy gondolom, a versenyzők is respektálták, hogy alaposan ismertem a játék csínját binját.
– De ma is ott van szinte minden összecsapáson, ha teheti...
– Sőt, kétezer-ötig országos ellenőrként dolgoztam a „szakmában”, mint versenybíró pedig még ma is aktív vagyok. Ezért láthatnak gyakran a sportcsarnokba kilátogatók a zsűriasztalnál... Napjainkra, már nyugodtan elmondhatom, a sportág elsőszámú nagy öregje lettem.
– Tiszteletbeli elnökség...?
– A megyei küldött közgyűlés választott tiszteletbeli elnökké. Ennek csak egy feltétele volt, van. Korábban ténylegesen is vezetni kellett ezt a testületet. Én már ezen is túl vagyok, kilencventől egy cikluson át elnököltem a szövetség élén...
Petrik József (kemma.hu)
Mózer Ferenc
Szül. hely, idő: Kecskéd, 1942.
Családi állapot: élettársi viszony. Egy felnőtt fiú és egy leány gyermek apja, három unoka boldog nagypapája.
Sportpályafutás kezdete: 1955.
Kispályás kézilabda: 1960.
Csapatai: Kecskéd, Környe.
Igazolt játékos: 1975-ig
Utolsó mérkőzése: 1995-ben, a tatabányai városi öregfiúk bajnokságban.
Sportvezetőként 1968-ban szerez edző szakképesítést.
Játékvezetői vizsga: 1967
NB II-es bíró: 1976-79
NB I-es játékvezető: 1979-96
Megyei szakszövetség tagja: 1977-től
Játékvezetői bizottság elnöke: 1981-től
Megyei kézilabda szövetség elnöke: 1990-94.
Országos játékvezetői ellenőr: 1990-2005
NB-s versenybíró: 2000-től.
Tiszteletbeli elnök: 2011. júniusától
