A máltai lovag: Süle Ádám

– Kézilabdakapusként kerültél a kicsiny szigetországba, Máltára. Hogy alakult előtte a hazai pályafutásod?
– 1983-ban születtem Tatabányán, itt végeztem az iskoláimat is, és a kézilabda utánpótlás-neveléséről híres Kodály iskolában kezdtem el sportolni. Játszottam serdülőként és ifiként az akkor Carbonex KC névre hallgató tatabányai csapatban, majd 2004-ben Tarjánba igazoltam, ahol a harmadik vonalban húztam le hét évet. 2011-ben a Dunakeszi, majd 2012-ben a Dunaharaszti csapat kapusa voltam. 29 évesen jöttem Máltára, és bekapcsolódtam az itteni kézilabda életbe.

– Milyen a máltai kézilabda?
– Szerintem nagyjából a magyar NB II-nek felel meg. Öt első osztályú klub van, a második ligában pedig nyolc csapat szerepel, de ez inkább afféle tartalékbajnokságnak számít. Gyakorlatilag mindenki amatőr, a játékosok és az edzők is munka, vagy tanulás után járnak edzésre és meccsekre.

– Öt éve vagy Máltán, és ma is játszol. Milyen eredményekkel?
– Az öt év alatt öt különböző csapatban játszottam, ebből három első, kettő pedig másodosztályú. Mindkét ligában bajnokcsapat tagja voltam, a legnagyobb sikert tavaly, az Aloysians Prominent-tel arattam: megnyertünk minden létező – négy ilyen van Máltán – trófeát egy éven belül.

– Elégedett vagy a pályafutásoddal?
– Amennyire a tehetségemből telt, elégedett vagyok. Az volt az álmom, hogy játsszak az Európa Kupában, és hogy külföldön bajnok legyek. Otthon esélyem se lett volna erre, mondjuk Tatabányán, Veszprémben, vagy Szegeden. Így viszont máltai bajnokként végre játszhattam az EHF Kupában, igaz a görög Szaloniki oda-vissza alaposan elpáholt bennünket, és így csak egy kört mehettünk. Itthon egy laza 34:17, odakint pedig 35:16 lett az eredmény, de nekünk – és nekem - már a részvétel is óriási dolognak számított.

– Közben edzői képesítést is szereztél, dolgozol is trénerként, és bekapcsolódtál a máltai szövetség munkájába is. Kikkel foglalkozol?
– Férfi és női felnőtt és utánpótlás csapatokat is treníroztam, 2016-ban pedig rám bízták a nemzeti csapat kapusedzői posztját. A szövetségen belül jelenleg az itteni strandkézilabda felvirágoztatásán dolgozom, harmadmagammal szervezem a bajnokságot.

– Gondolom te is munka mellett foglalkozol a sporttal.
– Igen, napközben dolgozom egy csomagoló cégnél, és esténként foglalkozom a sporttal. Közben megnősültem, feleségemmel, Kittivel Birkirkarában bérelünk egy lakást. A nejem veszprémi születésű, most már inkább odalátogatunk haza. Előbb-utóbb tervezzük a hazatérést. A sportban megtaláltam ugyan itt a számításaimat, viszont Máltán az életben nagyon nehéz előrelépni úgy, hogy külföldi vagy. Persze latba esik az itt kialakított jó kapcsolatrendszerem, beszélem az angolt, EHF edzői papírom van, és szeretnék a sportban maradni valahogy. A családalapításon is gondolkodunk, nejem egy tündér, biztosan vele képzelem az életemet. Azaz még semmi sem biztos, majd meglátjuk, mit hoz a jövő!

– Miért kezdtél el írni?
– Nem tudom, ez hogy jött, talán tudat alatt apám példája lebegett. Egyszer csak kitaláltam, hogy én írni akarok. Tavaly megcsináltam a weblapot, azóta működtetem. Interjúkat szoktam írni kézisekkel, azt nagyon szeretem. Csináltam cikket például Kocsis Böbével, Farkas Andival, aztán Dragan Dukic-csal, aki Pick Szeged edzője volt. Kaptam interjút Kim Rasmussentől, Carlos Ortegától, és Sabaté mestertől is. Lesz munkám tehát bőven, amíg a kézilabda összes nagyságát meginterjúvolom!

Regio Regia - Veér Károly