7. Tata – Szőgyén kerékpártúra

Az első túra olyan mély nyomokat hagyott bennünk, hogy azóta minden évben megismételjük. Minden évben más és más az út nehézsége, az időjárás, a hőség, az eső, a szél, még az útvonal is változatos: hol Komárom felé megyünk, és Párkány – Esztergom felé jövünk, hol fordítva, hol Karva és Lábatlan között kompon kelünk át a Dunán. Először végig országúton kellett tekernünk, később a fokozatosan épülő kerékpárutakon haladhattunk. A szőgyéniek is minden évben változatos programokkal kedveskedtek nekünk. Valami azonban mindig azonos maradt, valami, ami miatt újra és újra mennünk kell, a régieknek és az újonnan csatlakozóknak egyaránt. Ez a valami az a testvéri szeretet, az a természetes és családias légkör, ami ott körülvesz bennünket.

Az utóbbi években a szőgyéniek is kedvet kaptak a túrára. Így először a szőgyéni kerékpáros csapatot fogadtuk, és velük együtt kerekeztünk Szőgyénbe. Idén is így történt. Június 9-én jöttek, a „Jávorkánál” alig vártuk, hogy megérkezzenek. Egy kicsit eléjük is siettünk. A ferencmajori kerékpáros pihenőnél találkoztunk a Szarka Andrea igazgatónő által vezetett 22 fős csapattal. A közös ebéd után nem hagytunk sok pihenőt a fáradt gyerekeknek: közös sárkányhajózásra hívtuk őket az Öreg tóra. Élveztük az egyszerre evezés örömét, amikor mindenki eltalálta a dob ritmusát. Másnap reggel haza indultunk Szőgyénbe. Nem csak a szőgyéniek, hanem mi, tataiak is haza indultunk. Ezt a mondatot mindenki értette, aki már nem először jött velünk, de az újoncok is megérezték. A 30 fős szőgyéni–tatai csapatot Farkas Zsolt - Szőgyén plébánosa, aki együtt tekert velünk – fagylalttal megvendégelte, majd indultunk tovább. Az emelkedő és az erős szembeszél lehetővé tette a közös szenvedés összekovácsoló erejének megtapasztalását. Jól esett megérkezni. Víg Gábor polgármester úr, és felesége Judit szülői szeretettel gondoskodtak rólunk. A tájházban rendezett falunapra régi ismerősként érkeztünk, Baracska Árpád- Árpi, külön asztalt foglalt nekünk. Estefelé Bence barátom, a tatai csapat tagja tangóharmonikával elhúzta a nótánkat, amelyet a falubéliek és a tataiak közösen énekeltek. A tatai fiatalok átélhették, hogy itt is hazai földön vagyunk hazánk fiai közt, magyar testvérek közt. Nesze neked, „Trianon”!

Másnap Smídt Róbert gyönyörű emlékoszlopánál ünnepélyes megemlékezéssel újra átéltük összetartozásunk szívszorító és felemelő érzését. A szentmisén Farkas Zsolt atya a kedvünkért egy kerékpáros hasonlattal világította meg Isten üzenetét. Délután Köbölkúton csodálattal, és féltő szorongással bámultuk a motocross versenyzők eszeveszett száguldását. Vissza Szőgyénbe keményen tapostuk a pedált a meredek emelkedőn, hogy elérjük a focimeccset, amelyet a szőgyéni csapat vívott egy másik falu csapatával. Annyira jól sikerült a szurkolás, hogy a helyi csapat győzött a vendégekkel szemben 2:1-re. Másnap reggeli után mindenki eljött búcsúzkodni a Csongrádi Lajos Alapiskola udvarára. A tanítás már elkezdődött mire indultunk. Az iskolások csodálkoztak azon, hogy tantermükben néhány órája még mi szunyókáltunk. Integetve indultunk haza: hazulról haza.

dr. Varga András