Tatától Dunaalmásig eveztek a különféle vízi járgányok, többek között kajakok, kenuk, csónakok és tutajok. Az indulás előtt a négyszázharminc bátor evezőst és a majdnem még egyszer ennyi nézelődőt többen is köszöntötték. (2011.10.03.)
Már a rajt előtt két órával gyülekeztek a Berta Malomnál a vízitúra résztvevői. A különböző színekben pompázó vízi járművek impozáns látványt nyújtottak. Voltak, akik csak érdeklődési szinten tekintették meg az eseményt, ők lehettek vagy nyolcszázan.
– Hetven éves vagyok, ki nem hagynám ezt a túrát. Megcsinálom most is, és már sokadszor – tudatta lelkesen Hevesi Róbert a helyi sárkányhajós.
Domonkos Ágnes, a megyei evezős szövetség elnöke hajóba ült volna, ám neki ezúttal unokájára kellett ügyelni. A család azonban elindult a túrán, a férj és lánya, Sashegyi Orsolya, az egykori kiváló tatai kajak-kenus gond nélkül gyűrte le a mintegy 13 kilométeres távot.
Egyre nagyobb jelentőségű ez a vízitúra, ezúttal szervező civil szervezetek meghívták az Által-ért érintő három település elöljáróját is az eseményre. Ercsey Áron főszervező elmondta, hogy Tata, Tatabánya és Vértesszőlős vezetése rengeteget tett és tesz azért, hogy mindennapi életünk szerves része legyen a rehabilitált Által-ér. Példás ez az összefogás, melynek eredménye többek között a meder rekonstrukciója, az Által-ér völgyi kerékpárút megépítése, és más kapcsolódó eredmények.
Bereznay Csaba, Tatabánya alpolgármestere és dr. Nagy Sándor Vértesszőlős polgármestere köszöntötte a vízitúra résztvevőit, majd Michl József, Tata első embere, országgyűlési képviselő méltatta az esemény jelentőségét.
– Mikoviny Sámuel korának sokoldalú mérnöke volt, nevéhez fűződik a Tata környéki mocsarak lecsapolása. 1747-ben Eszterházy József gróf megbízásából elkészítette az Öreg-tó környékének vízrendezési tervét, kiszélesítette és mélyíttette a tó vizét levezető Által-ért. Mikoviny munkássága a mai napig biztosítja Tata és környékének korszerű vízgazdálkodását. Jó vízitúrát, jó szórakozást kívánok mindenkinek, és remélem, jövőre mi is szakíthatunk arra időt, hogy leevezzünk Dunaalmásig – mondta a rajt előtti beszédében Michl József.
A szervezők a vízitúra kiírásban figyelmeztettek mindenkit, hogy hozzanak magukkal váltóruhát, az esetleges borulások miatt. Az előre látók megtették, de voltak, akik annak hiányában nem úszták meg szárazon. A túrán egyébként mintegy harminc hajó borult.
– Mi bízunk magunkban, nem hoztunk váltóruhát, azért szeretnénk szárazon megérkezni Dunaalmásra – mondta a tardosi Juhász Anna, aki férjével, Rétlaki Péterrel és barátokkal tette meg egy hajóban a távot. Ők szerencsésen célba értek, ez talán nem is véletlen, hiszen Péter és Anna is kiváló evezős hírében áll.
Ercsey Áron azt is elmondta a vízitúra végén, hogy az Által-érben ezúttal nem volt akkora nyomás, vagyis a vízállás most alacsonyabb volt, és a szokásosnál „higgadtabban” hömpölygött. Dunaalmáson a Révalmási Tutajosok vendégmarasztaló babgulyással várták a résztvevőket, baráti, mondhatni nagycsaládi hangulatban beszélgettek a vízitúra élményeiről.
