„A sport minden elemében integráló erő!” Ezzel a mondattal kezdte Horváthy Lóránt, a KEM SZÖSZ elnöke köszöntőjét a Dijonban rendezett konferencián, amelyet a Burgundiai Sportszövetség, a Rajna-Pfalzi Sportszövetséggel együttműködve a Német-Francia Ifjúsági Iroda támogatásával szervezett. (2009.11.26.)
A dijoni konferencia egy rendezvénysorozat harmadik állomása volt. Az eseményre a házigazdákon kívül meghívást kapott megyénk 4 tagú (Horváthy Lóránt, a KEM SZÖSZ elnöke, Varga Zita, a KEMÖH nemzetközi referense, Zámbó Diána és Lengyel Laura) és a lengyelországi partnerterület Oppeln delegációja is. A résztvevők kitűnő előadásokat és számos egyéni példát hallhattak a sport integráló erejéről.
– A sport minden elemében integráló erő – emelte ki beszédében Horváthy Lóránt. – Bármilyen vetületét tekintjük a testmozgásának, megállapíthatjuk hatással van az egyénre, a kisebb nagyobb közösségre és környezetünkre. Még abban az esetben is így van, ha ezt e tevékenységet valaki egyedül végzi.. Mit állapíthatunk meg egy ilyen esetben a sport tevékenységről: az egyén önmaga szervezetének egészsége érdekében törekszik a test belső folyamatainak összerendezésére. Ezzel a mozgás folyamattal hatással van az ember társaira is, számukra példát, lehetőséget mutatva, ezzel elindítva további rendező folyamatokat az egyének körében ( én is művelni akarom), de a különböző szervezetek, egyesületek területén is ( többen jelezték szervezzünk versenyt). Az egyén példája sok területen viszi tovább a rendező hatást, így az oktatásban, nevelésben. A példa beépül a tanítás folyamatába. Az egészségügy területén a pozitív hatások alkalmazhatóak az egészség megőrzésére, megelőzésére, lelki problémák , feszültségek oldásra. Megteremti szinte kötöttségek nélkül a társadalom különböző rétegeinek a lehetőséget.
– A sport egyesítő ereje folyamatosan jelen van hétköznapjainkban. A nyilvánosság, az írott sajtóban és elektronikus híradásokban, kizárólag sport témájú szolgáltatók folyamatosan tájékoztatnak, közvetítenek az eseményekről. Mindig is nagy érdeklődés volt a sport iránt, napjainkban is sporthíradások nélkül a nyilvánosság nem lehet eredményes és hatékony.
Ezeken a csatornákon a társadalmak felé folyamatosan közvetített üzenet, szinte észrevétlenül teszi meghatását, hol nagyobb, hol kisebb erővel, a labdarúgást nagy számban nézik és űzik is, az akadályozottak sportját már kisebb mértékben láthatjuk, de még így is sokak számára nyújtja a csatlakozás, a közösségbe lépés lehetőségét – a sportolás felvállalásával.
– A különböző társadalmak eltérő módon viszonyulnak a sport mint a mindennapi élet meghatározó és alapeleme felé, de talán nincs túl messze az idő, amikor ez az egyesítő és javító erő valódi értékeinek és lehetőségeinek megfelelően méltó helyet fog elfoglalni az emberiség életében.
– A Komárom- Esztergom megyei Sportszövetségek Szövetsége 1991-ben alakult meg több mint harminc tagszövetség döntését követően – adott tájékoztatót Horváthy Lóránt szűkebb pátriája sportéletéről. – A megalakulás jelentős lépés volt az állami és civil integráció szétválása tekintetében. Megállapítható a különböző sportágak és szövetségek között észlelhető teret Szövetségünk munkájának összefogó erejével, érdekképviseleti céljával betölti, egy szervezetbe beillesztve a különböző sportágakat. Hazánkban elsők között alakult meg az Akadályozottak Megyei Szövetsége, ezzel is jelezve környezetünk érzékenységét a hátrányban lévő embertársaink felé. Gondolva a segítségre , amellyel a sportbéli lehetőségek széles skálájának elérése kívántuk minden ilyen helyzetben lévő sporttársunk számára elérhető célként, összefogó, egységesítő erőként megmutatni. A konferencia szervezése az integráció témájában nagyon jó gondolat , örömünkre szolgál, hogy ezen részt vehetünk és előadás formájában is nyújthatunk tájékoztatást hazai, megyei tapasztalatainkról. A kezdeményezés további folytatására biztatva, eredményes tapasztalat cserét kívánok!
Zámbó Diána paralimpikon, kétszeres Európa-bajnok úszó mondta el személyes példáját, melyben a következőkkel zárta beszédét:
– Sikerorientált világban élünk, ahol azok tudnak igazán érvényesülni, akik tudnak valami pluszt nyújtani. Én azt tapasztalom, hogy a sport egy jó eszköz arra, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy mi is létezünk, el tudunk érni kimagasló eredményeket.
Magyarországon sajnos a mozgáskorlátozottak esetében alig van utánpótlás. Kevés gyerek versenyez, viszont emiatt viszonylag hamar lehet a gyereknek sikerélménye. Úgy látom, hogy ezek nagyon jó hatással vannak rájuk, mert az iskolában vagy általánosságban véve az életben sok hátrányuk van. Azt nem mondom, hogy a sport az egyetlen eszköz arra, hogy segítsen nekünk beilleszkedni a társadalomba, de sokat segíthet a társadalmi integrációban is. Ajánlom mindenkinek, legyen az fogyatékkal élő vagy ép, hiszen az egészségünk megőrzése nagyon fontos. Remélem életem során még nagyon sok gyereknek lesz lehetőségem segíteni – a sport által is -, hogy felnőtt korukra olyan emberekké váljanak, akiket teljes jogú emberként befogad a társadalom.
Magyarországon sajnos a mozgáskorlátozottak esetében alig van utánpótlás. Kevés gyerek versenyez, viszont emiatt viszonylag hamar lehet a gyereknek sikerélménye. Úgy látom, hogy ezek nagyon jó hatással vannak rájuk, mert az iskolában vagy általánosságban véve az életben sok hátrányuk van. Azt nem mondom, hogy a sport az egyetlen eszköz arra, hogy segítsen nekünk beilleszkedni a társadalomba, de sokat segíthet a társadalmi integrációban is. Ajánlom mindenkinek, legyen az fogyatékkal élő vagy ép, hiszen az egészségünk megőrzése nagyon fontos. Remélem életem során még nagyon sok gyereknek lesz lehetőségem segíteni – a sport által is -, hogy felnőtt korukra olyan emberekké váljanak, akiket teljes jogú emberként befogad a társadalom.
Az egyéni példák sorát Charl Rozoy Európa-bajnok mozgássérült úszó és Jörg Trippen-Hilgers, látássérült élsportoló, ötpróbás atléta folytatta, aki számtalan kiemelkedőm eredménye mellett ezüst és bronzérmes volt Atlantában és Sydneyben. A 20 éves korában látását elvesztett sportoló elmondta, hogy a sport által szinte teljes értékű életet tud élni, és minden erejével azon van, hogy sérült társait továbbra is segítse. Safia Otokoré a dzsibuti-i francia gimnázium egykori tanulója és későbbi kiváló atléta, testnevelő tanáraival Josy és Bernard Meyerrel, a szociálisan hátrányos helyzetű emberek és a dzsibuti-i társadalomban hátrányosan megkülönböztetett nők sport általi felemelkedési lehetőségeiről beszélt saját tapasztalati alapján.
Helmut Loenenbach, a Rajna-Pfalzi Sportszövetség Nemzetközi Kapcsolatok Munkaközösségének elnöke záró szavaiban hangsúlyozta, hogy természetesen még számtalan teendő van ezen a téren a számos jó példa ellenére.
A konferencia szervezői és résztvevői a munkát sikeresnek és eredményesnek értékelték, és pozitívan tekintenek a kihívásokkal teli jövőbe.
Varga Zita
