- Miért gondolták úgy, hogy szükség van egy a megyei sportéletet átfogó civilszervezetre?
- Az 1989-90-es években a rendszerváltozás az élet minden területére, így a sportra is kihatott. Nagyon gazdag, szerteágazó sportéletről beszélhetünk. Komárom-Esztergom megye akkoriban élen járt a sportban, az olimpiai pontok szerzésében a harmadik helyen szerepelt az országos ranglistában. Nagy volt a sport iránti érdeklődés, így nem csoda, hogy a helyi szervezetek, amikor végre lehetett, gombamód szaporodtak, hiszen végre saját maguk szervezhették az életüket. Voltak, akik hivatalos, jogi formákban gondolkodtak, és voltak, akik erre fittyet hányva, csupán összeálltak, klubokat, baráti köröket alakítottak. Mindezek eredményeként a szervezettség tekintetében egy meglehetősen vegyes kép alakult ki, legalábbis jogi értelemben.
Hivatalosan a megyei sportigazgatóság feladata volt a sportszervezetek koordinálása, de mi úgy gondoltuk, hogy emellé érdemes lenne létrehoznunk egy civilszervezetet is, mely egyfajta szervező erőként, érdekképviseletként hatékonyabbá teheti a megyei sportéletet, segítheti a megyében létrejött sportszervezeteket. Erre a célra hoztuk létre a KEM SZÖSZ-t, melyhez az induláskor 33 – mondjuk úgy, megyei szakszövetség - csatlakozott.
- Mit tudtak tenni a tagjaikért?
- Mai szemmel nézve akkoriban irigylésre méltóan jó helyzetben voltunk, mert a megyei sportra mindig volt egy meghatározott pénzügyi keret elkülönítve, aminek a szétosztásába nekünk is volt beleszólásunk, így hatékonyan tudtuk képviselni a tagszervezeteink érdekeit. Persze idővel valamennyi megyei szakszövetség létrejött, megerősödött, és országos szakszövetségekkel karöltve egyre jobb volt az érdekérvényesítő képességük is.
Jómagam a tenisz szakosztályt képviselve, annak sikeréért dolgozva kísértem figyelemmel ezt a fajta fellendülést, mely minden sportágnál érzékelhető volt. Nőtt a szervezettség, az önkéntes munkát vállaló grémium például vállalta, hogy a megyei versenyrendszert kézbe veszi, szervezi, bonyolítja, megteremti hozzá a szükséges feltételrendszert. Sokan akkor már kapcsolódtak a diáksport rendezvényekhez is. A sportágak élén olyan emblematikus személyek álltak, mint Buzánszky Jenő, Földi Imre, Katona Géza, Plásztán Attila, hogy csak néhányat említsek, akik mellé jó volt odaállni. Fáradhatatlanul dolgoztunk a sport sikeréért, népszerűsítéséért.
- 2004 után még hangsúlyosabb szerepet kaptunk a megyei sportélet szervezésében, amikor megszüntették a megyei sportigazgatóságot. Onnantól egyedül mi fogtuk össze megyei szinten a sportot, persze erősen megváltozott feltételek mellett. Évről évre kevesebb pénzből kellett gazdálkodnunk, így a lehetőségeink is szerényebbek voltak. Sokat küzdöttem azért, hogy egy tervezhető, előre kiszámítható éves költségvetésünk lehessen, igazodva a megyei éves költségvetéshez, annak egy meghatározott hányadaként. Sajnos, soha sem sikerült elérnem. Mindig egyfajta kegyet gyakorolt a mindenkori megyei vezetés azzal, hogy a sportra pénzt adott, pedig meggyőződésem, hogy a politikának előnyös a sport támogatása. A pozitív visszacsatoláson túl, ez az a terület, ahol a polgárok levezethetik a fölös feszültségeiket, és egészségmegőrző, preventív szerepéről sem feledkezhetünk meg. Fontos lenne tehát tudatosan a sportra költeni.
- Központi finanszírozás nélkül hogyan tudták fenntartani magukat?
- A Megyei Önkormányzatra a mai napig számíthatunk, gyakorlatilag ennek köszönhetjük, hogy még létezünk, és érdemi munkát végezhetünk. Egy időben próbáltunk magunk is támogatókat megnyerni a munkánkhoz, ám itt rövid időn belül falakba ütköztünk, hiszen a sporttámogatókat tagszervezeteink is megkeresték már, így azok nem igazán hajlottak arra, hogy „ugyanazért” kétszer fizessenek.
- Nagy segítséget jelentett szervezetünknek az a német sportkapcsolat, amelyet még a megyei sportigazgatóság hívott életre, és a mi tagszervezeteink töltöttek meg élettel. A tőlük kapott támogatásból oda-vissza működő partnerkapcsolatok jöttek létre a Rajna-Pfalz tartományok és a mi szervezetünk egyes szakágai között. A német támogatás fedezetet nyújtott a partnerkapcsolati programokhoz. Sajnos 25 évnyi siker után uniós előírások miatt a támogatás megszűnt. A kapcsolat ugyan állandóan változó felállásban, de még ma is él, most épp német kislányok szeretnének lovas kapcsolatokat kialakítani megyénk fiataljaival, és úgy néz ki, hogy erre itthon van is fogadókészség.
- Milyen momentumokat, eredményeket emelhetünk ki ebből a 30 esztendőből?
- Az említett Rajna-Pfalz kapcsolatot feltétlenül. Már önmagában az is szép eredménynek számít, hogy 25 éven át fenn tudtuk tartani. Csodás találkozókat tudtunk szervezni, örömmel tettünk eleget a németek meghívásainak. Barátságok, a sportot erősítő emberi, szakmai szálak szövődtek ennek az együttműködésnek köszönhetően. Jelenleg is élő kapcsolatokat ápolnak a teremkerékpárosok, a labdarúgók, az evezők.
- Büszkék vagyunk arra is, hogy a Pierre de Coubertin-díjra – immáron 6. éve – javasolhatunk diákokat megyénkből. Akiket a német és francia partnerek kiválasztanak, azokat egy hétre vendégül látják. Minden évben pozitív visszajelzéseket kapunk, jól szerepelnek a diákjaink.
- Amit talán a legnagyobb eredményünknek tartunk, az az általunk indított Által-ér völgyi kerékpárút projekt. A tervezését már a Megyei Tanács is támogatta, de igazán aktuálissá az uniós források megnyitásakor vált. 2002-ben már építési engedéllyel rendelkeztünk, de sok-sok pályázati próbálkozás után forrásokat 2013-ban nyertünk rá. A célunk végül teljesült: ma már több, mint 100 ezer ember számára teremtettünk egy egészséges, sportolásra invitáló, a természetbe hívó infrastruktúrát. Céljainkat pedig az is visszaigazolta, hogy az „Év kerékpárútja” címet is elnyertük.
- Végül megemlíteném az általunk életre hívott megyei sportoldalunkat, a kemsport.hu-t is, mely a maga nemében ugyancsak egyedülálló térségünkben, sőt talán országos szinten is. A megyei sporthíreket gyűjtő portált 2007-ben hoztuk létre azzal a céllal, hogy egy ponton elérhetővé tegyük megyénk sportéletének híreit, eseményeit. Alapító főszerkesztőnk, Péntek Sándor sokat tett az új médium elindításáért, működtetéséért, a különféle sportágakról készített kiváló cikkei ma is olvashatóak a website-on.
Kifejezetten fontosnak tartottuk, hogy ne csupán az élsport eredményei jelenjenek meg itt, hanem az amatőrök versenyei, a tömegsport is helyet kapjon hasábjainkon. A portál működésére is negatívan hat sajnos a szűkös költségvetésünk, de már dolgozunk azon, hogy új életet leheljünk ebbe a remek fórumba.
- Hogyan ünnepelték a harmadik x-et?
- Szokásos, rendes évi közgyűlésre készültem, és igazán kellemes meglepetés volt, hogy a házigazda Kézilabda Szövetség, Baranyáné Editkével karöltve ünnepivé tették az összejövetelünket. Gyertyával, tortával várták az elnökséget, a meghívott sportvezetőket. Jó hangulatban ünnepeltünk, és a baráti beszélgetések most is megerősítették, hogy még 30 év után is képesek vagyunk hasonlóan gondolkodni, egy irányba haladni. Szeretjük a sportot, és szívesen áldozunk rá, mert látjuk annak értékeit.
Cseh Teréz
A Komárom-Esztergom Megyei Sportszövetségek Szövetsége (KEM SZÖSZ) a Komárom-Esztergom Megyében működő sportszövetségek tevékenységét összehangoló, munkájukat segítő és támogató, önkormányzati elv alapján működő képviseleti és érdekképviseleti szervezet.
1990-ben alakult, a megye 17 sportági szakszövetsége hozta létre. Az országban elsőként alakult ilyen jellegű megyei sportszervezet.
A KEM SZÖSZ alapító elnökének Dr. Henkey Istvánt választották, alelnökei Szűts János (Sakk Szövetség), Bartha László (Atlétikai Szövetség), Solymos Tibor (Labdarúgó Szövetség) és az akkori megyei sportigazgató, dr. Partali László lettek.
A 30 éves szervezet mai elnökségét Horváthy Lóránt (tenisz) vezeti, alelnökök: Szabó Ferenc (fogyatékkal élők), Cserna András (tájékozódási futás), László Imre (sakk), Horváth Zoltán (természetbarát), főtitkár: Szöllősi Miklós (Atlétika)
