Labdarúgás: Kitálal a polgármester

 
Focibotrány az NB I-es FC Tatabánya körül? Tény, hogy szereplésével nem kápráztatja el a megyeszékhely szurkolóit a csapat, de ez lenne a legkevesebb. A remény hal meg utoljára – vélik a csapat vezetői, akik bíznak a bennmaradásban. A kulisszák mögött azonban más dolgok is zajlanak. (www.kemma.hu - 2008. február. 04.)
| Kitálal a polgármester
 

A helyi önkormányzat nem építette meg a villanyvilágítást a stadionban, ezért az élvonalban szereplő FC Tatabánya csapata hazai mérkőzésein nem léphet pályára megyeszékhelyünkön. A szurkolók szerint a város képviselői kinyilvánították, hogy Tatabányán nincsen szükség focira. Az elmúlt héten felhívást tettek közzé, hogy szombaton jelenlétükkel tüntessenek a Siófok elleni edzőmeccsen. Levelüket közöltük. Most Bencsik János polgármester kért szót, a 24 Óra Komárom-Esztergom megyei napilapban fizetett közleményben mondta el véleményét. A város vezetője keményen megmondta a magáét. Az alábbiakban ezt közöljük. A szurkolók korábbi levelei a további linkek között olvashatók.

  
Tisztelt Sportbarátok!
 Nemrégiben számomra is eljuttatták azt a levelet, melyet a tatabányai foci ügyében, „Sportbarátoknak” címeztek. Kétszeresen is megszólítva érzem magam. Egyrészt, mint sportbarát, aki maga is hosszú időn keresztül aktívan versenyzett, másrészt, mint az önkormányzati döntéshozó testület tagja. A levélben abból indulnak ki, hogy „a napokban a Tatabányai Önkormányzat kinyilvánította, hogy álláspontja szerint Tatabányán nincsen szükség focira”.

Az igazat megvallva nem emlékszem arra, hogy hozott volna ilyen döntést a képviselő-testület. Ezzel szemben az elmúlt esztendőben is nyolcvan millió forintot biztosított a helyi labdarúgás támogatására. Negyven millióval segítette a „profi”-csapat működését, tizenöt millióval az utánpótlást, s biztosította a létesítmények fenntartását, s azok ingyenes használatát. Ezen túl, az elmúlt években saját erőből finanszírozta a stadion korszerűsítését, miután a Meggyesi-kormány felrúgta a tatabányai stadion rekonstrukciójára, még az Orbán-kormány idején aláírt szándéknyilatkozatot.

 A Bozsik-program keretében megépült műfüves pálya beruházási költségét pedig felerészben állta a város. Szögezzük le tényként azt is, hogy a Tatabánya FC „profi” csapat, vállalkozási formában működik. Fő tulajdonosa egy amerikai magánember, aki szintén negyven millióval járul hozzá a költségekhez. Nem vesz részt viszont az utánpótlás támogatásában, a létesítmények fenntartásában, illetve fejlesztésében. Ezzel szemben a tulajdonosi jogokat döntő fölényben gyakorolja. A csapat működésével kapcsolatos napi kérdésekbe a városnak nincs beleszólása. A csapatban, illetve annak környezetében bekövetkező változásokról csak utólag kap tájékoztatást. A csapat környezetében kialakult, nehezen átlátható viszonyok miatt, további támogatók nem kívánnak szerepet vállalni a tatabányai futball finanszírozásában. Nem tudom, hogy mindez feltűnt-e Önöknek?
 

Másfél évvel ezelőtt közbenjárásomra a Vértes Center húsz millió forinttal támogatta a csapatot. Utólag „kiderült”, hogy a pénznek csak egy töredéke került a tényleges foci közelébe. Úgy hírlik, hogy a Debrecen jelentősen nagyobb összeget fizetett az afrikai játékosért, mint amennyit a foci-vállalkozás számlájára bekönyveltek. Időközönként úgy fest, több a „jó szándékú” menedzser, mint a játékos.

 További kérdések is felmerülhetnek még a reális kép felvázolásához. Jól működik-e az utánpótlás akkor, ha a felnőtt csapatban lasszóval lehet keresni a saját nevelésű játékosokat? Ezzel szemben ősszel a kezdő csapatban hét külföldi játékos szerepelt. Jó, tudom, ez a profi foci velejárója. No de akkor, ezt kizárólag a város pénzén kell biztosítani úgy, hogy abba a helyi közösségnek beleszólása se legyen? Tudják-e, hogy az amerikaival kötött szerződés úgy szól, ha a város szponzort hoz, annyival kevesebbet kell betennie a kasszába. A Vértes Center-t a város hozta, s mégsem csökkentette húsz millióval a támogatást. Ez a város lenne a foci ellensége? Miért van az, hogy a helyi kiváló sportembereknek nem terem babér a helyi foci környékén? Talán azért, mert helyismerettel rendelkeznek, s zavarnák az ügyeskedők érdekeit? Miért nem lehet az utánpótlás – nevelés vezéralakja Kipu, vagy Pilu? Miért kell nekik ingázniuk nap, mint nap? Talán azért, mert a foci körül kialakult kicsinyes politikai-üzleti érdekek így kívánják?
 És hol vannak a tisztes eredmények? Talán az őszi öt pontnak is az önkormányzat a felelőse? A focivilág boldogabb felén a profi csapatokat nem a közösség pénzéből tartják fenn, hanem a nézők által vásárolt jegyekből, bérletekből, valamint a reklámszerződésekből. Igen, mind kettőhöz eredmények szükségeltetnek. Hol volt ősszel az ezres nagyságú nézőközönség! Ha a fizető nézőket nézzük, akkor egészen lesújtó a helyzet. Az ötszázat sem éri el az átlag, s annak közel fele nem is tatabányai. Kérdezem hát Önöktől, akkor ki hagyta cserben a tatabányai focit? Kik fordítottak neki hátat? Nos, nem az önkormányzat!
 

A város idei költségvetés-tervezetében is szerepel a nyolcvan millió forint. Ha kiszámoljuk, hogy egy eladott jegyre mennyi dotáció jut, akkor abból kitűnik, mindenki jobban járna, ha a város bérletet váltana a Bundesliga mérkőzéseire az összezsugorodott szurkolótábor számára. Csak tudják, ott van az a kettőszáz tatabányai gyermek, akik számára a labdarúgás jelenti a napi testedzés lehetőségét, s közülük többen is szeretnének egyszer tatabányai mezt húzni magukra a felnőtt csapatban! Tudják-e, hogy egyedül a foci többet kap a várostól, mint az összes sportág? S tudják-e, hogy más sportágakban tízszer annyian sportolnak, mint a labdarúgásban. S tegyük hozzá eredményesebben is. Ennek ellenére a foci érdekében az önkormányzat vállalta a rendszeres konfliktust a többi sportág képviselőivel, s azok szurkolótáboraival.

 

Tehát a nyolcvan millió forint, annak ellenére, hogy minősíthetetlenül gyenge teljesítményt nyújtott a csapat, ott van az ablakban. Abban viszont igaza van, hogy a villanyvilágítás helyett a sportcsarnok bővítésére, a súlyemelő-terem és a futófolyosó, valamint az ökölvívó-terem felújítására, és egy küzdősport-terem felépítésére fordítunk 180 millió forintot. Magyar fiatalok egészséges nevelésére, tatabányai gyermekek testedzésére. Ez valóban közfeladat! De lássuk, hogy mekkora erő és elszántság van a foci mögött!

 

Teszek egy ajánlatot. Vállaljunk közös kockázatot! A szurkolók és a város közösen. Amennyiben Önök szerződéses garanciát vállalnak arra, hogy a csapat marad az első osztályban, úgy beterjesztem ismét a villanyvilágítás kérdését a képviselők elé. Ha a csapat mégis kiesne, akkor a szurkolók fizetik ki a több mint 150 millió forintot, ha bennmarad, akkor a város. Egy profi foci esetében az elkötelezett szurkolótábor részéről ennyi elvárható. Látjuk a Barcelona és a Liverpool példáján!

 

Józanul mérlegelve a helyzetet, helyes döntés lenne 150 millió forintot elkölteni olyan beruházásra, melyet annak elkészülte után nem használnak? Mindezt az adófizetők pénzéből? Nem tartják nevetségesnek azt az érvelést, hogy azért játszik siralmasan a csapat, mert nincs pályavilágítás? Nem tartják érdekesnek, hogy az MLSZ parancsba adta, hogy 2008 tavaszától csak világítással rendelkező pályán lehet első osztályú meccset játszani? Ettől majd javulni fog a magyar foci színvonala? A frászt, csak éppen két kivitelező cég tömi degeszre a zsebeit, meg talán a környezetük. Talán valamennyit visszaszármaztatnak a foci körül bábáskodóknak.

 

Nem is értem, a németek hogyan képesek immár évtizedek óta szombat délután fél négytől, az olaszok pedig vasárnap háromtól játszani, az angolokról már nem is beszélve, akik nem átallanak olykor teli, vagy éppen üres hassal, egy órakor játékba lendülni. Mennyivel jobb lenne a foci mindhárom országban, ha a meccseket kizárólag villanyfényben rendeznék meg! Gondolom, az MLSZ döntése alapján, a fényárban megtáltosodnak a csapatok, s tavasszal ugrásszerűen javul a színvonal, és a stadionok is zsúfolásig telnek nézővel. Tudják én is szeretem a focit, a jó focit. A magyar labdarúgásban viszont ijesztő a sötétség! Azon a pályavilágítás önmagában aligha segíthet.

 

A fentiekből talán kiderül, hogy a város is barátja sportnak. De válasszuk el az üzletet a sporttól! Talán az is látható, hogy a város jelentős összeggel – nyolcvan millió forinttal -   támogatja a helyi focit. Az idei évben is így tervezzük. Abban pedig gondolom, egyetértünk, hogy a helyi labdarúgást üzleti-baráti körök fonták körül, s amíg egy csepp tej is van a „csecsben”, azt addig el sem engedik. Ha csak az elkötelezett szurkolók végre ki nem nyitják a szemüket. Hogy legyen világosság! A tatabányai foci körül is.

 
Sportbaráti üdvözlettel: Bencsik János
Új Széchenyi Terv

Új Széchenyi Terv - Egészségre nevelő és életmódformáló programok

Kiemelt partnereink

           

Sportért, a Sportolókért Alapítvány  

Decathlon


Güntner

 
Átal-ér-völgyi kerékpárút


   ÉDV Zrt.
 
Tata Város Önkormányzata
    Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata

 

Vértesi Erdő Zrt.

 

 
Derik Hungária Kft.


Forrás Rádió