Komárom-Esztergom Megye Közgyűlése az idén alapította a „Komárom-Esztergom Megye Sportjáért” díjat a megye sportéletében maradandó értéket nyújtó személyek vagy csoportok tevékenységének elismerésére. Ezúttal Grosics Gyula, az Aranycsapat élő legendája érdemelte ki a megtisztelő címet. (2009.09.28.)
Grosics Gyulának (balra) dr. Völner Pál, a megyei közgyűlés elnöke adta át a díjat
Grosics Gyula labdarúgó olimpiai bajnok,
világbajnoki ezüstérmes
1926. február 4-én született Dorogon. Magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa 86-szoros magyar válogatott. A sportsajtóban elterjedt beceneve „a fekete párduc” volt (állítólag ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel). Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását.
A Dorog AC, a MATEOSZ Munkás SE, a Teherfuvar SE, a Budapesti Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. A dorogi származású „fekete párduc” a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Nemcsak világklasszisokat jellemző képességei voltak, hanem „újdonsággal” is szolgált: szinte az egész saját térfelet működési területének tekintette. Nagyszerű érzékkel irányította a védelem munkáját. Együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett elhárítani a fenyegető veszélyt. Ezért világszerte a magyar válogatott „negyedik hátvédjeként” emlegették. A labda azonnali és pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott. A kapusok speciális tulajdonságai közül különösen a ruganyossága és a reflexei voltak egészen kiválóak. Kivételes képességei megbízhatósággal is párosultak. Az Aranycsapat egyik legbiztosabb pontja volt. Nevét éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették. Ő az első tatabányai labdarúgó, aki a legjobbak között szerephez jutott. (Klubcsapatának bajnoki sikereiben is nagy érdemeket szerzett.) Rengeteg emlékezetes játéka közül az 1954. április 11-én, az osztrákok elleni találkozón (1:0) mutatott bravúrsorozata az egyik legértékesebb. Edzői pályája rövidebb volt, 1963-ban Tatabányán, 1964–1965-ben Salgótarjánban, 1966-ban a KSI-ben edzősködött, 1966 és 1968 között pedig Kuvaitban volt szakfelügyelő és szövetségi edző. 1969-től 18 esztendőn állt a Budapesti Volán és a Volán SC élén, egyesületi elnökként vonult nyugdíjba.
Pályafutása során, életművével olyan maradandó értéket teremtett, mellyel örökre beírta magát szűkebb hazája, Komárom-Esztergom Megye emlékkönyvébe.
