Tatán sok híres ember született, vagy ott élt, ám vannak olyanok, akiket méltatlanul elfelejtett az utókor. Közéjük tartozik Pluhár István, a legendás rádiós sportriporter, aki egyetlen tataiként, 1921-ben kétszer a magyar labdarúgó válogatottban is szerepelt. (2014.09.02.)
Vámosi László, az Éremgyűjtők Tatai Szervezetének titkára olyan érem tulajdonosa, amelyet Pluhár István kapott első válogatott meccse, a svédek elleni 4-2-es győzelem után az öltözőben. A titkár ötletgazdaként, a Tatai Atlétikai Clubbal együttműködve, szeptemberben 27-én 10 órakor emléktáblát helyez el a TAC székház falán Pluhár István, a legendás rádióriporter tiszteletére.
– Érdemes röviden feleleveníteni Pluhár István életútját, aki Tata-Tóvároson született 1893. december 10-én és 1970. december 1-én hunyt el. Fiatal korában már a vizek városában is felfigyeltek tehetségére, olyan focista volt, amilyen manapság ritkaság – mondta Vámosi László. – Villámgyors, rendkívül labdabiztos futballistának tartották, aki
pályafutása befejezése után újságíró, a testnevelési főiskolai tanára, majd a rádió sportriporter volt. Nem véletlenül tekintette őt példaképének Szepesi György, a szintén legendás riporter.
Pluhár István Győrben érettségizett, és ott, az ETO-ban futballozott. Miután jogot ment tanulni a fővárosba, a BEAC labdarúgója lett, onnan került be a válogatottba. Az egyetemi klub színeiben Pápai néven szerepelt.
1930-ban a TF-en tanított, amikor felkérték, hogy közvetítse a Magyarország – Olaszország Európa Kupa labdarúgó-mérkőzést. Ekkor állt életében először a Magyar Rádió mikrofonja elé. A premier olyan jól sikerült, hogy a másnapi lapok azt írták: a legjobb játékos Pluhár volt. Ez nem is véletlen, hiszen a magyarok 5-0-ra kikaptak. 1933-tól hivatalosan is a rádió sportriportere lett, ő közvetítette a jelentős labdarúgó- és vízilabda-mérkőzéseket. Különösen a berlini olimpiáról (1936) adott közvetítései voltak emlékezetesek, ahol mind a tíz magyar aranyérmet nagy lelkesedéssel, magával ragadóan a helyszínről ünnepelte. Sajnos, 1947-től a rádióban is megkezdődött a politikai tisztogatás, a kitűnő sportriporter sokak szemében megbízhatatlanná vált. Ki mert volna abban az időben zúgolódni. Fájdalmasan kellett megemészteni, hogy nem hallják többé a rádióban a kiváló riporter egyedien ízes hangját.
Pluhár István mindig hűséges maradt Tatához. Bár a fővárosban dolgozott, 1945-ben hazatért szeretett városába. Éppen a Tatai Edzőtábor bejáratával szemben lakott családi házában, gyakori vendége volt a híres intézménynek.
Pedáns volt, széles karimájú kalapját mindig viselte, a közvetítések alatt is. Szerették, tisztelték a rendkívül szimpatikus, kedves embert, akinek egykori háza ma is ott áll a Baji úton, és erről kevés tatainak van tudomása.
