A játékos a csapatával a második helyen végzett, de egy találkozóval kevesebbje volt, mint az első helyezettnek. Mivel egy pont volt csupán a két gárda között, vélhetően az Ete ifi lehetett volna a végső győztes, de ezt már sosem tudjuk meg, a járvány közbeszólt.
Kárpótolta viszont a felnőttben való szereplés a labdarúgót, ahol egy mérkőzést leszámítva mindig szóhoz jutott, és további tizenkét góllal örvendeztette meg a közönséget. Végül az első helyen zárt társaival. Farkas remek eredménye ellenére a Hegoczki Ferenc Kutatóintézet (HFKI) az országos listát ugyan kiadta az idén is, de egyúttal érvénytelenként jelölte a koronavírus-járvány miatt idő előtt abbahagyott és semmissé nyilvánított bajnokságok miatt. A Magyar Labdarúgó Szövetség állásfoglalása szerint, ha nincsenek eredmények, akkor az egyéni teljesítményeket sem lehet értékelni.
– Az egyik szemem sír, a másik nevet – nyilatkozta portálunknak Farkas Zoltán. – Sír az egyik, mert a koronavírus érvénytelenítette a nem kis munka árán elért teljesítményemet, de nevet a másik, mivel tényleg egy szép bajnokság után vagyunk, és jó látni, hogy ennyire mérhető volt, mit tettem le az asztalra, vagy legalábbis „tettem be” a kapukba. A sok gól annak köszönhető, hogy tényleg rengeteget segítettek a mögöttem lévők. Könnyebb volt a munkám így. Ráadásul a korosztály „tetején” vagyok, ez is sokat számíthatott.
Az ifiben Tálos Gábor és Gyüszi Levente edző munkáját dicséri Farkas Zoltán eredménye, de tudni kell, hogy a fiatal tehetség a felnőttben nemcsak játszott, hanem az edzéseket is ott végezte Gyüszi Levente szakmai igazgató iránymutatásai alapján. Heti három-négy tréninget jelentett mindez. Érdekesség, hogy Gyüszi nemcsak a „knowhow” elmagyarázásában segített, hanem a felnőttben csapattársa is lehetett a gólvágónak. Rengeteget számított a felnőttekkel való közös felkészülés, valamint az ottani játék erőnlétben és technikailag. Ebből tudhatta az ifjú támadó, hogy mikor nézzen fel, vagy éppen passzoljon többet, netán oldjon meg egy az egyben szituációt. Péntekenként rendszeresen rugdalt kint a focipályán, „csak úgy” a barátokkal, akik csapattársai is egyben. A szabadrúgásokat külön gyakorolta. Mindezek mellett kispályázik is.
– Minél több gólt szeretek lőni, minél többet szeretnék kihozni egy meccsből – fogalmazott a gólvágó. – Nem szeretek veszíteni, és mindenki fölött akarok lenni góllövésben. Évek óta elöl vagyok – ha nem is az országos, de a bajnoki góllövő listán –, tisztában vagyok vele, hogy ehhez mit kell tenni, de azzal is, hogy ez milyen elismertséggel jár, ez pedig jólesik. Többen is ismernek már. Van az embereknek egy kialakult képe rólam, és nem akarok nekik csalódást okozni.
A legtöbb gólja tizenöt volt egy mérkőzésen. A Csémi SE–Etei SE 0-24-re végződött. A második legtöbb találata pedig a csapata leggólgazdagabb meccséhez kötődött. Az Etei SE–Banai KSK mérkőzés 25-0 volt, ahol tizennégyszer zörgette meg a kaput.
– Amikor Bakonyszombathelyen rárúgtam a kapura félpályáról középkezdéskor, az gól lett – emlékezett Farkas. – Valamiért megmaradt bennem.
A csatár centerként és balszélsőként játszott a bajnokság folyamán. Párharcokban, cselezésben, technikában, kis területű játékban és gyorsaságban erős. Két éve van futball Kisbéren, ahol lakik. Így tizenkét éves korában ottani testnevelő tanárai ajánlották őt az Etei SE-nek. A környéken csak ott volt akkoriban komplett utánpótlásképzés, így oda hordták a gyerekeket. Ahogy Etén a felnőttkorosztály alsó korhatárát elérte, attól a pillanattól fokozatosan annak is tagjává vált. Az ifivel közös a felnőttedzés régóta. A legrátermettebbeket kicsemegézte ott a vezetőedző. 2016–2017-ben debütált a megyei I.-ben mindössze tizenhat évesen, és rögtön az első bajnokságában két gólt lőtt nyolc találkozójából. Beilleszkedett, ha jó a pályán, akkor azt elismerték a társak, megdicsérték. Emellett visszajátszott az ifjúsági korosztályba minden héten.
– Hogy mit szeretek a fociban? – morfondírozott a csatár. – Azt, ha nálam van a labda. Képletesen szólva az Etétől kaptam a passzt. Igazából mindenben sokat segítettek itt: elkezdeni a labdarúgást, haladni a feljebb menetellel, eljutni a felnőttig. Egy nagyon jó közösséget kaptam, de anyagilag is előrébb mozdítottak.
Mint megtudtuk, a szülők nem járnak ki a meccsekre Kisbérről. Otthon viszont elmondja az ifjú az ott történteket, igaz, csak akkor, ha nyernek, így gyakorlatilag mindig közölte az eseményeket. A szülei nagyon örülnek ilyenkor, de az elismerésen kívül nincs más „ajándék”. Zoltánnak egyébként három testvére van és további két féltestvér. Közülük az ikertestvére focizott is, de az U16-ban abbahagyta.
– Még csak tizenkilenc éves vagyok, bármi lehet belőlem. Szeretnék majd minden lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy NB I.-es klubok felfigyeljenek rám. Szeretném megmutatni az előrejutásommal, hogy velem jóra fogadtak azok, akik támogattak. Remélem, ebben a koronavírus visszavonulása is segít majd – zárta gondolatait Farkas Zoltán. A támadó azóta egyébként a megyei harmadosztályú Almásfüzitő együtteséhez igazolt, őket segíti találataival.
Forrás: KEMMA.hu
