Egy hete elmaradt a 6. Pikantó Lecsófesztivál, ám most az időjárás igazán kegyes volt. Eljött a vénasszonyok nyara, a mintegy 26 fokos melegben serényen készülődött a harminc nevező csapat a népszerű viadalra. (2014.09.19.)
A szokásos felvonulással kezdődött az esemény, a nevezők gárdák (egy csapatban hatan készítették később a lecsót), családtagjaik és az érdeklődők nagy lármát csaptak, miközben fakanállal püfölték a kondérokat.
– Jó érzés, hogy ismét nagy örömöt tudunk szerezni az embereknek, akik már nagyon várták a lecsófesztivált. Nemcsak a versenyzők, de hozzátartozóik és a nézelődők is. Ez már igazi családi fesztivállá nőttek ki magát – ismertette Kiss Anett, az esemény csinos házigazdája, aki férjével, Magyar Miklóssal együtt rengeteget dolgozott, hogy tökéletes programok várják az érdeklődőket. A gyerekeknek például sok játszó alkalmatosságot állítottak fel a Pikantó étterem tágas udvarán, de nonstop követték egymást a különböző tréfás, szórakoztató versenyek, az arénások táncbemutatókat tartottak, nem unatkozott senki ezen a hosszú délutánon.
Dicsérte a kezdeményezést a díszvendég Popovics György, a megyei közgyűlés elnöke is. – Rotyogjon a lecsó, tudom, hogy kondérban jóval nehezebb főzni ezt a kiváló ételt, mert könnyen odaéghet. Gratulálok a szervezőknek, ilyen remek hangulatra van szüksége az embereknek – hangsúlyozta az elnök.
Horváthy Lóránt, Tata alpolgármestere szintén nagyra értékelte a lecsófesztivált, amely ma már szinte népünnep a városban.
– Bizonyítja az esemény népszerűségét, hogy nyolcvan százalékban visszatérő csapatokból áll a mezőny, az ország sok helyéről jönnek erre a már jegyzett versenyre. Öröm számunkra, hogy délvidéki testvérvárosunk, Magyarkanizsa is képviselteti magát fesztiválunkon – emelte ki megnyitó beszédében az alpolgármester, aki örvendetesnek tartja, hogy magánszemélyek vállalják fel évek óta egy ilyen színvonalas esemény rendezését. A város színes társasági életét gazdagítja ez az esemény.
A csapatok már felszelelték a lecsóhoz valókat, és sípszóra vártak, amikor tüzet lehet gyújtani a kondérok alatt. Volt is füstfelhő rendesen, ugyanis a tüzelőfák kisé vizesek voltak, de ez most senkit nem zavart. Néhány perc múlva már ínycsiklandozó illat terjengett a levegőben. Rotyis Gábor csapata már 5. alkalommal próbált szerencsét. Ezúttal egy sima és egy tojásos lecsót készítettek. Úgy tartják, hogy az igazi magyar lecsót nem kell túlkombinálni.
A „Séró és barátai” társaság eddig minden alkalommal ott volt a nevezők között. Most is népes kísérő gárdával érkeztek, határtalan jó kedvvel készítették ízletes lecsójukat. A dunaszentmiklósiak is visszatérő vendégek. Ezúttal is remek ételt készítettek, Németh Tamás, a Vértes Volán Zrt. vezérigazgatójának irányításával.
A magyarkanizsaiak standjánál nagy volt a sürgés-forgás. Hat hölgy serénykedett, az egyetlen férfi a sofőr volt, ugyanis ők aznap érkeztek Szerbiából, és verseny után már utaznak is haza a mikrobusszal. A rendkívül kedves és szimpatikus társaság hosszasan elbeszélgetett Popovics Györggyel és Horváthy Lóránttal. Nagy volt ám a szakmaiság, hogyan kell készíteni a jó lecsót. Szakács Anasztázia, a kanizsaiak oszlopos embere ismertette, hogy ők apróra vágott csülökkel keverve készítik a lecsót. Hozzátette, most vannak itt először, és mindjárt magával ragadó eseményt ismerhettek. Jövőre is jönnek.
A komoly szakemberekből álló zsűri tagjainak, Magyar Miklósnak, Gottwald Szilárdnak és Keller Gábornak nem volt könnyű dolga eldönteni a versenyt. Mint mondták: valamennyi „alkotás” első díjat érdemelt volna.
– Nagy öröm számunkra, hogy ez az esemény egyre szebben fejlődik, és egyre több érdeklődőt vonz. Itt sok barátság szövődik, a legkülönbözőbb tájjellegű lecsók készülnek, és nem akármilyen ízekkel – mondta Michl József, Tata polgármestere, a rendezvény fővédnöke, aki más elfoglaltsága miatt kicsi később kapcsolódott be a fesztiválba.Utcai bállal zárult a hangulatos esemény. Péntek Sándor
